Az Úr, ha szerelmet ad,
el is vesz, mert vele jár,
a hét főbűn közül
minimum egy,
például a bujaság.
Ráfogható erre
gyanakvó tekintetem,
vagy csak a hajnalonta
ágyamban magammal hagyó
kétlábú tesztoszteron az ok,
akivel megállapodtam
egyszer – már elég régen -,
hogy jóban, rosszban,
közelben, távolban…?
Lezáratlan kétség ez.
Sokk. Folytathatnám,
sorolhatnám,
mert akad mit,
de nem, mert van egy
ajándék, aki tisztán,
– méhemből sarjadzva,
járulékos bűn nélkül –
önzetlen nyugtat
vágyat, hormont, ingert,
akinek szuszogása
eleven idill, és vigasz,
mert csak értem szól
“szeretlek anyát”:
egy négyéves gyerek.