Radnó György : Made in Föld

Nyomtatás

Az emancipáció kreatív, de befulladt,

épp pihen egy cseppet, közben matat

a hosszú borosüvegek árnyékában,

amelyek nagy része zsákmány emléke,

zöld és barna színtörések tükrében

porfogók csak megkövült kamrájában. – Most akkor emlék – azaz fontos – vagy porfogó, azaz nem fontos?

Csapkodó vihar volt mestersége,

amely levél-repeszeket szórt – Tehát a mesterség szólt levélrepeszeket?

az összemálló erdőszerű mesében. – Tehát a mesében szórta.

Benne volt a forgalomban taposó

összeomlás képe is, mint egynapos

felsíró csecsemő világvége,

szeretetbe korcsosult születése. – Ez tehát mind benne volt a mesterségben?

Athén, Görög templomokban szentként zenélt,

az arany, bronz, márvány szent-arcok között,

akik megkötözve könnyezik meg

mindent felélő buzgó életörömeiket.

Az angyalok szájukból nőtt szárnyukkal  – Nem vagyok benne biztos, hogy ezt komolyan gondoltad.

ámulásba merevednek a falon,

s karjaik mint csiszolt csontok nyúlnak

az ismeretlen, láthatatlan orcák felé, – Ha láthatatlan, honnan tudjuk, hogy ismeretlen?

——————————

Végig olvastam, de innen nem megyek tovább. Gyuri, elolvasod és értelmezed, amit írsz? Nem a bántás igényével kérdem, hanem komolyan. Felnőtt, gondolkodó, intelligens ember vagy, ha nem is beszélgettünk sokat, ez azért nyilvánvaló volt. Kérlek, tedd félre a művészi attitüdöt, és legyél csak ami vagy: gondolkodó, intelligens ember. Akiben ott a véna, művészetté, irodalommá formálódik  bármilyen szöveg a keze alatt. Akarni, csinálni nem kell, és mint a mellékelt ábra mutatja, nem is lehet.

keresve azt, aminek sosem lesz vége,

és megelégszenek feloldozással a bűnre,

hogy újra kárhozzanak mindennapi betevőre.

A gyilkosok között csak a bűn egyenlő,

te is veszni fogsz, ha nem tekered ki

az ártatlan mit sem sejtő idő nyakát.

Talán csak Jézus hall minket,

s néha feldönt egy faggyú figurát

a mindenbe belelógó glóriájával,

a Made in Föld típusú terepasztalán.