Egyre többször üldögélsz csak,
s közben félsz, hogy lemaradsz;
kapaszkodsz egy érzés után,
de nem tudod, mi is az.
Mi lehet, mi űz előre,
mégis egyre marasztal;
ólomsúllyal nehezül rád,
elszigetel, mint a fal.
Hol a helyed, mi a dolgod,
ezen tűnődsz, magadban.
Most nincs, ami átsegítsen,
magaddal vagy haragban.
Legutóbbi módosítás: 2014.04.30. @ 20:10 :: Szepesi Zsuzsanna