Nincs egyebem,
csak a szavak,
költő lennék,
kertek alatt.
Költő lennék,
de nagy falat,
aki lenyel,
torkán akad.
Aki lenyel,
beleszédül,
feje fájdul,
meg is rémül.
Soraimnak
híre szalad,
tódul a nép,
s dalra fakad:
Ó, nagy költő,
remek! remek!
felülmúlni
nem is lehet!
Én meg némán
eloldalgok,
itt a porond,
harsogjatok!
Legutóbbi módosítás: 2014.04.01. @ 17:53 :: Szilágyi Erzsébet
