Húsvét táján történt.
Egy ünnepnap – úgy Húsvét táján –
üde tavasz, szépséges táj,
hol vadvirág- s ibolyaillat
a hegyet, völgyet lengte át.
Te rám néztél, s én megcsókoltam
örömtől alélt arcodat,
széllel játszó hajfürtjeiden
suhant az arany pirkadat.
Ma?… Jaj, nincs fény, virág se nyílik,
hó alatt az ibolyarét,
boldogságunk lépteit rejti
egy régi kékellő húsvét.
Szilágyi Erzsébet fordítása (1994.)
Um Ostern war es.
Ein Feiertag – um Ostern war es –
die Welt so jung und frühlingsschön,
Waldmeisterkraut und Veilchen blühten,
es lag ein Duft auf Tal und Höhn.
Du sahst mich an – ich küsste leise
dein glückverträumtes Angesicht,
um deine windzerwehten Locken
rann sonnengoldnes Morgenlicht.
Heut? . . . Ach, kein Glanz, kein Blütenschimmer,
so tief verschneit der Veilchenhag,
als wär dort nie das Glück geschritten
an einem blauen Ostertag!
Leon Vandersee ( ? – 1907 )
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:16 :: Szilágyi Erzsébet