Egy költő volt igazán,
Ő is ácsnak ment,
hogy ácsolja színpadom,
megannyi Szent.
Egy költő volt igazán,
s írt egy szimfóniát,
hogy ácsolják színpadom,
te is mondj imát.
Egy költő volt igazán,
kibomlott saruját,
azóta sem tudta
bekötni a világ.
Egy költő volt igazán,
ki vers volt és szeretet,
rímbe szedte a
túl szabad verseket.
Egy költő volt igazán,
Ki fia volt az égnek,
tudója művészetnek,
s minden mesterségnek.
Egy költő volt igazán,
azóta sem született
Isten, ki elrendezné
szebben ügyedet.
Legutóbbi módosítás: 2014.04.08. @ 17:54 :: Tálos Csegő