Bakos Erika : Végtelen pillanat

2014.05.29. Bakos Erika Vers 4
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

Kezdetben még nem tudtam milyen érzés,
átöleltél, s a fák földig hajoltak,
testünkre izzott minden összenézés,
párás fűsarjak szerelmet raboltak.
 
Rád simultam, lettem jól szabott zakó,
illatod megbújt pórusaimban,
éreztelek, mint tavaszt a városlakó,
csókjaid sorát a bőrömre hívtam.
 
Szerelmünk végignyújtózott a tájon,
öleltek az esőtől ázott lombok…
Most szorosabbra húzom a kabátom,
esik, s hiányodba beleborzongok.

 

Legutóbbi módosítás: 2014.05.29. @ 17:00 :: Bakos Erika
Szerző Bakos Erika 228 Írás
Bakos Erika vagyok egy Szeged melletti kicsi faluból. 54 éves, két gyermek édesanyja. Szeretem a szép szavakat, az őszinte gondolatokat és a szép verseket. Kedvenceim: József Attila, Pilinszky János és Ady Endre. Versírásra a férjem halála után adtam a fejem, így próbálom öt éve örömeim, fájdalmaim kifejezni. Az első irodalmi portál, ahol publikáltam gondolataimat, a Poet honlapja. Tagja vagyok a DéeMKá Irodalmi Csoportnak. Nincs saját kötetem, de verseim jó néhány Antológiában megjelentek. Még az út elején tartok, de a költészet iránti alázattal teszem a dolgom. A Héttoronyba tanulni jöttem és megköszönöm a jóindulatú segítséget. Szeretnék a portál aktív tagja lenni. örömmel tölt el, hogy itt lehetek.