hajnali kettő
még a madarak sem zajongnak
félálomban várják a fényt
csak a szúnyogokat irtó
autó veri fel a fal mellől
a hazatántorgó lelkeket
szakadt harisnyák tapadnak
a kicsorbult cipőkön
egyensúlyozó combokra
mintha védene a kezek
erőszakosságától
szájzárban felejtett kulcs
a csók
rozsdásan nyikorognak a nyelvek
szavakat már csak elvétve
suttognak
a kutyák éji dalra készülve
vonyítanak mint őseik
és a tálból kinyalva a tegnapi
ebédmaradékot
peckesen védik ami megmaradt nekik
szolgaság
kéklő homályon át
terebélyesedő
parazita
látszat -érdek-kényszer-változás
közben a lánc nyikorog
az eső elered
a permetet rám fújja a szél
a kukákban tornyosodik a szemét
és tudom
ha ennek vége lesz
kezdődik újra elölről
Legutóbbi módosítás: 2014.05.29. @ 19:00 :: Jagos István Róbert