Az idő és a fizika törvénye által
találkozik a meglepő a nem is várttal.
Amputált mozdulatokkal rázunk kezet,
látszik rajtunk a kölcsönös tisztelet,
És a kíváncsin suta igyekezet,
ahogy szólítom:
Attila! Mondd csak!
Merre jársz most?
Közel-e már az igazsághoz?
Tudod, mit magadnak
mindig is kerestél,
s mikor ráleltél, míg lehetett,
forrón öleltél, úgy szerettél.
Attila, beszélj!
Mi történt Szárszón?
Kérlek, erről is
váltsunk most pár szót!
Azon a pályaudvaron, ott
a hullamerev sínek között,
ahová rogyadozó léptű,
üresedő lelked bicegve, acél hideg
mankókat keresve beköltözött.
Emlékszel? A nevedet keresve
fejben futottak át egy listát,
s téged fura módon nem lelve
rád ragasztották a Pistát.
Én sem értem, hiszen egyetlen
Attila sem lehet István,
se nem koldus, sem alispán.
Attila színész, költő, vagy hadvezér…
Ne siess még! Beszélgessünk!
Vagy máris mennél?
Attila! Mesélj!
Hová vitt az út?
Az, amit könyörtelenül
jelölt ki számodra a vasút.
Mi lett a rengeteg tervvel?
A költészet azóta is
belőled vermel
tavaszra kicsírázó gondolatokat.
A kedvemet ne vedd el!
Kérlek, maradj még! Gyere,
üljünk le mi ketten.
Még akkor is, ha a pillanat
közöttünk az őszinteségedtől
ráncos homlokkal,
összerezzenve meg is retten.
Én veled a múltat,
te velem a jövőt,
érjük mi most tetten!
2013. január 4. 00: 20
——————
Nem kell rímelni minden áron. De ha mégis, ne így. Van ritmusérzéked, van hallásod, de tisztába kell jönni még a használatukkal. Írni sem kell minden áron, a megfelelő egy sorba egy egész regény belefér. Te egy egész regénnyit írtál, s nem lett több egy sornál. Naplóba javaslom. NHI
Legutóbbi módosítás: 2014.05.25. @ 19:28 :: Király Attila