Kőmüves Klára : – gondolatban –

Nyomtatás

Gondolatban

olyan vagy, mint a fények, és én a hajamba tűzlek éknek.

Máskor meg, akár az árnyak, hűsítője vagy a nyárnak, és

olyan valós vagy néha, mint az álom, bár annak hajnaltájt

a nyomát sem találom. Olykor olyan békés vagy, mint az

ablaküvegről szelíden alácsurgó pára, aztán kétségbeejtő,

akár a vádlott hangos önigazolása. Egyszer szépnek látlak,

szépnek látlak akkor is, ha csúf vagy és, mint vakoknak a

szelíd hangok, nekem épp oly biztató vagy. Bízom benned,

mint mag a földben, otthonod van saját ösztönömben. Ha

ütnél-csapnál, feljelentenélek, de én lennék rabja vétked

börtönének. Olyan vagy hát, akár a minden, ami azt állítja

kifulladásig; a semmi nincsen, és mert való igaz – a semmi

egészen felfoghatatlan, neked valóban helyed van minden

gondolatban.