Vérbő álmaid megalvadt romjain fekszel,
Tested tesped, lelked pórázon jár.
Az idő póráza hosszú, kényelmes a kés,
Agyadba hatoló gondolatok gombamód
Szorítják ki tiszta valód érzékeny angyalát.
Jól fésült ruházatod páncél-rései közt
Megannyi kukacként furakodik be a kétség.
Önmagad foszló ruhájává válsz,
S lehullasz, mint levél, mint asztalszélről kabát
Zsebedben kincseid bebábozva várják
Múló erők dicső diadalát.
Legutóbbi módosítás: 2014.05.04. @ 08:47 :: Koszka Attila