valamikor réges-
rég hallgattam sok szép mesét
nagyanyám ölelő karjaiban mosollyal az
arcomon boldog jövőt álmodtam magamnak
öregszülém nevetett ha királylányként pózoltam ha
herceget vártam ha szegény legényt sajnáltam most is
látom vézna testét a ráncos arcából rám mosolygó meleg
szemét keresem a kedves arcot a hosszú kopott hajfonatot
ha kisszéken ült az udvaron halkan dúdolgatott egy dallamot
madárraj kísérte a strófát a szél ismeretlen hangszeren játszott
szívemnek oly kedves dallam ma is ott ül a fák lombjai között
néha még meg-meghallom édes szülém jóra intő bölcs szavát
arcomon érzem kérges kezét a mégis bársonyos simogatást
a régen volt érintése ma is megnyugtat erőt ad a holnapnak
a hinta magasba repül a gyermeki kacaj csillagokba vész
múlnak az évek görnyed a hát hajam őszbe borult rég
megöregedtem arcomon mosollyal unokáimnak
most már én mesélek egy kerek szép világról
emberi csodákról titkos álmokról hol a
gyermek a fiatal s mind ki öreg
boldogságot remél
Legutóbbi módosítás: 2014.05.21. @ 14:20 :: Lénárt Anna
