Világod illatával töltött kapszula
a gyógyító gyógyszered,
– általában a gyógyszer gyógyító… nem kell ezt megmagyarázni az olvasónak…
így hajtod álomra minden este
láztalan fáradt fejed.
– ezen elgondolkodtam. Miért is láztalan? Persze ne legyen lázas…de akkor minek a gyógyszer? Fáradtságra? Ez nekem egy kicsit”direkte” sor…hogy legyen ott valami, mert szépen szól…
Doktorok, nővérek, az üde fák,
bokrok és növények,
– na… most akkor ez a felsorolás honnan ? Hasonlat akar lenni? Mármint a doktorok, nővérek = természet? Ha az is akart volna lenni, csak egy felsorolás lett belőle…
kór-képed esténként aláírják
mosolygó csillagképek.
Ha mégis, bármily beteg vagy,
vagy nyugtalan az élet,
– esetleg nyugtalan az életed… – ha már „neki-róla” írod… Mert hát, az élet, mint nyugtalan… nem tudom, Gyuri…
akkor arcodra olvad hűs arca,
s öle ad békességet.
———
Őszintén megmondom, Gyuri… sokat nem adott ez a versed. Megírtad. Tisztelem. De, mint vers… nem állt össze. Volt. Van.
Te már hoztál ennél sokkal jobb, erősebb… VERSET!
Legutóbbi módosítás: 2014.05.30. @ 11:41 :: Radnó György