Hogy mi volt hát az élet? Kósza, frivol szeretők
’s a kocsmapultokon túl is néhány igaz barát?
Nem tettünk mi semmit, amire büszkék lehetünk
– de sosem vedeltük potyán a szegények borát.
Tartoztunk valakinek? Tartoztunk valakihez?
Befogadott egy nő, egy család, az ország, a táj?
Az ember hazudhat; bájologhat, ordíthat is
vagy csak csendben, magában szűköl, ha valami fáj.
És, hogy jövőre már megint itt a világvége?
Nem érdekel. Ami jutott nekem, megköszönöm,
de gyorsan jöjjön, aminek még jönnie kéne
( csak, mert olyan alacsony a fájdalomküszöböm )
Ha vége is lesz akkor mindennek itt a Földön,
egy utolsót hadd kérjek Tőled, drága Istenem:
tán nyomunk örökre elvész, de mentsd meg a Holdat;
hogy nyáréjszakákon még csodálhassa szellemem.
Legutóbbi módosítás: 2014.05.29. @ 20:57 :: Schifter Attila
