Seres László : Boldogság

Nyomtatás

A boldogság
mezítláb jár, mint az Isten.
Lélegzetet se vesz. Észrevétlen.
Léptei neszét se hallod, nem hív, nem csábít.
Színtelen, tiszta, éltető harmat.
Ledobja magáról álruháit,

—————————————–

…és innentől kezdve annyira belerohantál a jelzőkbe, hasonlatokba, hogy a vers, ami jól kezdődött, az is eltűnt. 

s rád teríti teste égő ragyogását.
Átlebeg rajtad, vággyá formált
mozdulata ívén a horizonton
csillagokat gyújt
hamvaiból újra s újra,
felkel, jár, mint a tetszhalottak,
ha közeleg az éj, hogy övé legyél.

Fura egy szerzet Ő.
Hűséges és hűtlen szerető.
Megszépítő ékszer. Körbevesz, ringat.
Hiányát érzed, mint elcsókolt csókot
a szádon, ízeire emlékszel,
mikor karjába vett s föléd hajolt.
Hiába téped ruhád érte,
hiába jajongsz, könnyeket hiába ejtesz.
Úgy hagy el, észrevétlen, mint anyját a gyermek…
Szívedben örök, visszavágyó csend lesz.

—- ————————————————————–

A boldogság
mezítláb jár, mint az Isten.
Lélegzetet se vesz. Észrevétlen.
Léptei neszét se hallod,
nem hív, nem csábít.
Színtelen, tiszta, éltető harmat.
Ledobja magáról álruháit,
Hűséges és hűtlen szerető.
de Hiába téped ruhád érte,
Úgy hagy el, észrevétlen,
mint anyját a gyermek…
s szívedben örök,
visszavágyó csend lesz.

…ennyi, ami nem túlírt, nem túlbeszélt. Hisz mi is a boldogság?

Visszaküldöm, Laci. Átgondolásra. Újragondolásra.

H.