– saját fotó –
Kis unokám, 7 hónaposan, 2013. februárban.
Ásít még az álmos hajnal,
kinn éj-fehér tél didereg,
– Édes éberen szunnyad –
zokogásod fülébe cseng.
Karjába fon tört idő alatt,
csókokkal itatja könnyed,
hozzád köti minden pillanat,
hozzá kötötted perceidet.
– Édes fáradhatatlan –
bájod köszönti a reggelt,
kacajodtól felkel a nap,
ébredésed reménnyel telt.
Öröm-varázsló kis herceg,
oly törékeny virágszál vagy,
mint Antoine de Exupéry
rózsája a csillag alatt.
Legutóbbi módosítás: 2014.05.30. @ 15:28 :: Szulimán Eleonóra