Tudtad, milyen érzés
elhitetni ezer hazugságot,
s testeddel együtt lassan mozduló
öröklétet mímelni szeretkezéskor.
Alkonyatkor a tónál…
Azóta alaposan megkopott
az emlék-karosszék zöldje,
és az egész történet
elférne egy képeslapon.
Alkonyatkor a tónál…
De nem is így volt,
hiszen esett,
mikor kitépted magadból
mozdulatlanságba dermedt jövőnket.
Alkonyatkor a tónál…
Szükségtelen szavak
nyilvánvaló jelentés-űrt
vontak az esőfelhők fölé,
pedig figyelemfelkeltésre
elég lett volna
egy őszinte, velőtrázó sikoly.
Legutóbbi módosítás: 2014.06.04. @ 15:47 :: Ady Ágota Melinda
