Fekete gyászban
egyenes háton
kiterítve nyugszik
volt legjobb barátom
Sötétszürke öltöny
mellén szürke csokor
zárt szemhéjak hegyes orr
odafagyott vigyor
Utolsókat pislog
a Hold fenn az égen
kezem szorongatja
édes feleségem
Bíborpalást takarja
a kedves néhait
Halál simította
simára ráncait
Halljátok e táncot
látjátok e zenét
bordó bor szivárog
csordogál szerteszét
Indigókék ablak
üvegén rőt vörös
fényekkel az égbolt
s fenn néhány üstökös
Megtartó kegyelem
áruló jó barát
nem hagyott itt semmit
csak testének porát
Merev ravatalon
sárga arc dúlt homlok
lehet hogy még mindig
nyomasztják a gondok
Örökösök hada
rajzik körülöttünk
kíváncsiak milyen
szerződést kötöttünk
a bölcs néhaival
ki egész vagyonát
ránk hagyta hogy mi majd
csóróknak adjuk át
Indul a koporsó
mögötte lépdelünk
a temető felé
s délben megérkezünk
A két bölcs sírásó
elrejti italát
illő tisztelettel
méltatni a halált
Koporsót a földbe
a szemekbe könnyet
enged le mindenki
kinek mi a könnyebb
s a küzdő már készül
a végső menetre
senki sem tudhatja
pokolba vagy mennybe
Legutóbbi módosítás: 2014.06.25. @ 18:23 :: Bogár Gábor