„Fülembe hallom még az üstdobot (…)
Fejemben érzem még az éjszakát (…)
És aki muzsikál, szívembe beletalál…”
Egy arc, egy hang,
egy perpetuum mobile,
ki örökifjú, kortalan,
egy teljes mosoly
villogó fogsorral,
egy meleg, barna szempár
a meghitt pillanatokban…
Kincsed volt a dallam
és a karmesteri pálca.
Két kar lendül a magasba,
bal kéz a billentyűkön,
jobb kézben trombita…
”Hogy fér egy trombitába ennyi láz?!”
Lángoltál, ez nem vitás…
Művész, ki sorsodat megálltad,
konok hűséggel, a jólét reményével,
hited megtartva, elszánt akarattal,
megküzdöttél a meredekkel;
szeretettel, ha kellett fogcsikorgatva,
legyőztél minden akadályt,
s ami még megmaradt…
Törzsasztalod mellett
az ebéd utáni csend marasztalt:
– Egy sört, kísérővel!
Még egy beugrás az utolsó koncerten,
hol megénekeltetted a közönséget…
Szálló dallal, vidám diadallal
a győzedelmes hajnalt így érted el. –
Művész! Volt egy igaz álmod.
„Kis karácsony, nagy karácsony…”
Végszó
A sírhalmot elborították a koszorúk,
majd halk visszafogottsággal megszólalt
az Il silenzio megindító dallama…
Feltekintettünk az égre,
Sanyi játszott nekünk
„égi trombitáján”. –
Szent Péter örülhet,
jó kezekben az angyalok kara.
Odafönn már egy
tökéletesen felhangolt
zongora és trombita vár.
Adjon Isten jó éjszakát…
2014. január 03.
(…)
Hajdu Sándor zeneszerző, karmester, (1939. június 5.- 2013. december 30.) Nagykanizsa Város díszpolgára, a Bergendy együttes egykori tagja, a legendás „Iskolatáska” c. sláger szerzője 75. születésnapja alkalmából három napos emlékkoncerttel emlékeztek meg barátai, zenésztársai Balatonbogláron, Zalaegerszegen és Nagykanizsán. (2014. jún. 7-9.) A csodálatos hangversenyen a művész saját szerzeményeit szólaltatták meg egykori kórusai, a Zalaegerszegi Vegyeskar, a Nagykanizsa Város Vegyeskara, zenekarok, szólisták. Xaver Varnus orgonaművész improvizációival emlékezett meg művészbarátjáról. Megtisztelő számomra, hogy első ízben hangzott el nyilvánosság előtt ez a versem színművészek tolmácsolásában, amit Sanyi temetése utáni megrendülésemben vetettem papírra…
Egy időben kerültünk a Hevesi Sándor Színházba (1992), ő zenei vezetőként, ahol én, mint korrepetitor és énektanár segítettem munkáját. Az évekig tartó munkakapcsolatot barátság követte. Többek között a Zalaegerszegi Városi Fiúkórus vezetését is átvállalta egy rövid ideig, miután súlyos betegségem miatt el kellett köszönnöm a kórusomtól, amelynek alapító karnagya voltam. Számos kórusműve közül bennünket is megajándékozott néhány „gyöngyszemmel”. Az Üveghang c. verseskötetemből (2012) elsőként zenésített meg versemet (Zöld), amely azóta több média csatornán elhangzott.
Delacasse Bencze Erzsébet: Égi karmester ( nekrológ)
http://vaskarika.hu/hirek/reszletek/7851/
.
