Sziasztok leendő unokák, gyerekek. Ti még nem vagytok, ők már nem lesznek mire ti ideértek.
Szegényebb lesz a fészek, de tágasabb lesz a világ, hogy elférjen még egy pár milliárd.
Hát nesztek! Ezt hagyjuk itt nektek, a tarra vágott Édenkertet.
Elmondom, hátha érdekelhet: láttam egy hirdetést arról, hogy riadó, mert minden percben kihal egy faj a földről. De nyugi, pánikra semmi ok, mint minden reklám ez is csak hazudott, utánaszámoltam: legrosszabb esetben is 10 perc kell a ráérős kis rohadékoknak, hogy kipusztuljanak.
Másképpen fogalmazva, még itt lemegy 3 slammer, simán kihull a panda.
Megijedtél? Nyugi én is torzítok, a cuki panda nyilván örök, csak valami noname alga,
vagy rovarfaj pörög ki a kerékből végleg, félned tehát oktalan, heverj hát nyugodtan hanyatt tovább.
A petpalackorrú delfinek eddig még megúszták, de maholnap őket is bezúzzák vagy hálóval húzzák partra, szarva arra, hogy ők igazából emlősök, és legyintenek: ilyen ez a halkarma.
Hacsak. Hacsak ma vagy holnap legkésőbb nem szervezünk értük gyűlést a túlélésről.
Itt majd kijelölünk valami közös irányt, hogy merre haladjon a világ, meg rendezünk gyűjtést, hogy nekik jó legyen, meg kitűzünk számokat, amiket ha meghaladunk kezelhetetlennek nyilvánítjuk a károkat, bár úgyis találunk rá pár okot, hogy mért ne ráncoljunk homlokot, mikor a megegyezés vége előtt tíz perccel már átlépjük a jövő évi határt.
De no para! Erről rendezhetünk egy újabb lakossági audienciát,
új, még távolabbi célokkal, még kijjebb tolt számokkal, meg kipróbálunk egy másik irányt, hibára így építve újabb hibát, a határozathiányt kompromisszumnak hívjuk, és íme, kész a tökéletes recept. Így készül a töketlen konferencia.
Csak az impotencia mi kőkemény e téren, így végül nagyjából tavaly télen, világszerte hirtelen hős lett V. V mint Viagra. Még így fent, közben lent sem jobb, mi bólogatunk, hogy we agree! Csak ne a mi hátunkon csattanjon a szorosabbra húzott nadrágszíj.
Addig zsír itt minden, még nem kell, hogy megváltozzon érte épp az én életem. Akarja a faszom, hogy ökohős legyen. A szelektív még rendben, de ne pofázzanak már nekem, hogy mit lehet meg mit nem. Én a sarokra akkor is kocsival megyek, hogy megvegyem a fél literes eldobható flakonos ásványvizemet, ha a szén-dioxid szint rég átlépte már a 400 ppm-et. Közben a benzinár meg 400 forint felett, és ez az ami aggaszt. Hát hogy ne kapjak agyfaszt? Dugódíj, meg legyek gyalog? A jó édes anyád! Faszprolikkal ne végy engem egy kalap alá! Spóroljak az áramon vagy mi? Mikor újdonat nemzeti hőseink egy huszáros hátulról lincseléssel levadászták a Démoni Rezsit? Pont most mikor épül a második Paks? Hát az atom, atom jófej, ingyen lesz az áram! A szemetét majd földbe ássuk, jót tesz a búzának, a saját két szememmel láttam.
Nem. Nyilván megint elvittem magam, itt senki nem ilyen pláne én nem. Én, foglalkozom a dologgal, csak olyan… virtuálisan vagyok vitéz. Idézek tanulmányokat, meg okos mondatokat, lájkolok zöld oldalakat, nem locsolok oldatokat szanaszét, meg ilyenek. Na ezért tombol pont most a tévés szuperhősök ideje. Tőlünk jön. Belőlünk. Előtör, és teret kér sok karakter.
Topognak, mint Fred Astaire, ha cipőjéről havat ver. De havat majd, lát-e még
új nemzedéknyi hólapát, vagy elönt minket olvadás, és stranddá lesz a Búza tér?
Ujjonghat majd Aquaman, hogy végre ő is célba ért. Hát elég!
Itt az idő, hogy te legyél hős, ne keresd az okokat!
Ne várd, hogy egy pók megcsípjen, elég, ha csíped a pókokat.
Ne várd már, hogy majd csak úgy egy új szuperhős színre lép,
míg te otthon heversz homályba.
Ez Requiem pár állatért, ki még ma él, itt a lét a tét, hát lépj egy valóbb világba.
Ez egy könyörgés a holnapért. Ne kelljen már majd utólag könnyezni a holtakért.
Legutóbbi módosítás: 2014.06.17. @ 20:00 :: Irlanda Máté
