felhőgúnyák alatt
szappanillatú kezed
régvolt emléke kering
maskara-színes kötényed
kiszáradt lelkem örömére
önző vágyakra keserít
mert még csak vagy
de nem akarsz mindig
és látom a csoda-kék törést
hogy lassulsz és álmodsz
de én azt nem akarom
nem akarom…
