Seres László : Kései felismerés

2014.06.05. Seres László Vers 12
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Most érzem csak
elsárgult csontigazát
az intő szónak
erejét tettre-vágyón
mi lángra gyújt
félévszázadot késve
s hordom kínlódva
vívódásaim közt
a meg nem értés látszatát

Szívbontó
lélektükörré lett
anyám holt szemében
a vak világ s bolyongásom
belenézek ő néz vissza rám
alámerít súlytalanul
ördögűző karral felemel
s kitisztul e végtelen
üres szemhatár
hogy újra vele legyek
s megértsem azt
– ahogy hívőt a hitetlen-
amit ő akart régen
s én nem

Ő már rég elfelejtette tudom jól
ami volt
én meg most értem meg
ami lesz
ha azt a fényt
mi bennem lobog
mikor indulnom kell hozzá
magammal viszem

Legutóbbi módosítás: 2014.06.05. @ 05:36 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.