Tóth Zita Emese : Naiva

 

A szemed mögötti csendet kémlelem,

ahogy közhelyesen ordít,

lassan lételem lesz a hiány,

és elhiszem, hogy az én hibám,

hogy nem vagy itt.

Tarkómon igazság lapít

és fülembe suttog.

 

De nem hiszek a hangoknak,

ez csak szimpla háttérzaj,

szóval ne zavarj össze még te is

azzal, hogy magadat bizonygatod.

 

Bizony van ott még példabeszéd,

ahonnan a többi jött,

csak most ne zörögj bele a szívem ritmusába,

ami átváltott valami kóbor haláltusába a tied nélkül.

Ahogy haldoklok,

az igazság is szépül.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.06.24. @ 14:41 :: Tóth Zita Emese
Szerző Tóth Zita Emese 147 Írás
'92 ősztől vagyok. 8 évesen kezdtem verset írni. Azóta is tart.