Amikor a megrekedt percek
már-láttam érzése rám ront,
felveszem a jövő maszkját.
Vénámban az évezredes
sejtek csak arra vártak, hogy
kinyíljon a múlt ajtaja
egy olyan világra, ahol
karmikus az örök körforgás.
Ott meglátlak téged, ahogy
a függöny mögül belépsz…
– Mintha rám zuhanna a fény
ereje, majd megülve
egy lepke szárnyfelületén,
életet lehel a pillanatba.