…avagy a demokrácia diszkrét bája
A Vidám Sírásóhoz címzett romkocsmában zsülienre lehetett szeletelni a sör, bor, a pálinka szagából és mesterséges bagóaromából előállított szmogot, azt a klasszikus kocsmaillatot, amiért olyan szívesen jár oda a rendes férfiember.
A bagóaromát Dr. Hajnali Levente Benő, a biológia, kémia és filozófia nyugalmazott, egyetemi magántanára hozta létre a Nagyerdőn működő, titkos laboratóriumában, a dohányzási tilalom kényszere miatt. Az aroma iránt nemzetközi kereslet mutatkozott, de Benő tanár úr — világszabadalmát hungaricumnak minősítve —, mereven elzárkózott a külpiacok minden próbálkozása elől.
Társadalmi helyzetét tekintve a tanár úr hajléktalan lévén, a Hajléktalanok Országos Patrióta Pártját, a HOPP-ot kívánta megalapítani ma este, amiért is kiköpte a szájából az addig tudományos alapossággal, harminc éve rágott szivarvéget, és megszólalt:
— Tisztelt álló, ülő és asztal alatt fetrengő hallgatóságom! Eljött az ideje, hogy a magyar hajléktalanok képviselőket, de legalább egy szószólót delegálhassanak a parlamenti patkó valamelyik szárába, ha nem közepébe. Mert, kérem tisztelettel, hajléktalanok voltak, vannak és lesznek, amíg világ a világ.
A fene nagy demokráciában vegye már végre tudomásul a társadalom, a hajléktalanság ősi életforma, ami az emberi szabadság különös ízével ajándékozza meg az állampolgárokat. — A tanár itt elhallgatott, és legurította hetedik felesét, amit egy korsó sör-kísérővel nyomatékosított, majd fejtegetéseit termetes böffentést elnyomva, folytatta:
— Ha lehet, kérem tisztelettel, Tisztelet Irsai Olivérnek (TIO), Kocsis Irma Szopogatói (KISZ) stb. néven pártot alapítani, akkor semmilyen akadályát sem látom országos pártunk életre hívásának.
— Kádárká — vetette közbe palócos tájszólással az egyik asztal alól, borízű hangon Kisslakmeghy Laci, aki felsőfokú végzettségű portásként szolgált a nemi-gondozó intézetben, amíg sorozatos meg- és kihágásaiért ki nem rúgták, és éppen akkor ébredt delíriumos álmából.
— Tényleg lehetne akár Kadarka is a nevünkben — mondta Benő —, de annak óhatatlanul „komcsis” áthallása lenne. Ne tegyük ki magunkat ennek a blamának, kedveseim! Most pedig alapszabályt hirdetek. Figyeljetek, mind a tizenhárman!
— Tizennégyen vagyunk — mondta a rexasztalon ülő, rummal vigasztalódó, Dr. Kence Bence, egykori bőrgyógyász főorvos.
Mammonhalmi Aurél, aki sorozatos válásai kárvallottja lett, hasas demizsonját a szájához emelte, és gargarizálva gratulált sorstársának, aki ügyfele volt még bankár korában.
— Pláne! — csettintett jókorát tudós Leventénk. — Akkor az európai és az önkormányzati választásokon is indulunk. Az egész ország egyetlen választókörzet lesz, hisz’ a hajléktalanok az egész Kárpát-medencével szolidárisak. Minden bizonnyal ott fogok majd ülni az Európai Parlamentben, Tőkés püspök úr mellett, tanúm rá Jehova!
A tisztelt italozó hallgatóság egyhangúlag elfogadta a párt Levente által kinyilatkoztatott alkotmányát, szervezeti, gazdálkodási szabályzatát, és meg is választotta őt elnökévé. Tudósunk előre dörzsölte a tenyerét, mert az államtól elvárt, több milliós, kampánytámogatási összeget már a széllel bélelt bugyellárisában érezte.
Csupán a magyar demokrácia hibája, hogy a nevezett summa még sem ütötte őkelme markát.
Történt ugyanis, hogy a tekintetes bíróság, akivel Leventénk pertu viszonyban éldegélt, címzetes védő „ügyvédi” mivolta következtében, amit sorstársai által, tulajdon ellen elkövetett vétkek miatti perekben érdemelt ki ékesszólásával, kissé zavaros múltjában, szóval, a tekintetes bíróság bizony, elutasította a HOPP bejegyzését.
A végzés indoklásában nem szakadt le a pofája a törvényszék elnökének a szégyentől, amikor arra a jogi helyre hivatkozott, ami szerint a HOPP-nak kötelessége lett volna székhelyet bejelenteni. Pedig Levente beadványában pontos GPS-koordinátákkal megadta a Nagyerdő azon dűlőjét is, amelyben egy vadcseresznye és egy évszázados, korhadozó tölgy közé beszorított, nagyobbacska, téliesített kartondobozban lakott. Egyetlen albérlőjeként és szomszédjaként — a méltóságos tölgy odvában —, nem kisebb személyiség honolt, mint Cézár személyesen, a vadmacska kandúr, aki a tüzelő macskalányok „támadására” katyusaszerű össztűzzel válaszolt.
Levente természetesen nem hagyta annyiban a dolgot. Fellebbezett — de minek? —, illetve a maga módján kívánt a társadalmon bosszút állni.
Minthogy őszies esőzéssel eljött a választás napja, elindult hősünk — kicsivel tizenkilenc óra előtt —, a Vidám Sírásóhoz legközelebb eső óvoda felé, ahol a nem hajléktalanok ez ideig zavartalanul voksoltak, hogy pontosan az urnák lezárása előtt érjen oda. Személyijét és lakcímkártyáját már csak azért sem vitte magával, mert pro primo, az utóbbival nem is rendelkezett, és amúgy sem szerepelt a választói névjegyzékben, pro secundo, a hátát kölcsön vett, csak a nagyobb respektus miatt magával vitt betörő eszközei nyomták, pro tertio, egy vasalt, huzat nélküli esernyőt szorongatott a jobb kezében, végezetül, pro quattro, egyetlen zsebe sem volt, olyannyira félt a zsebesektől.
*
A szavazás demokratikusan választott bizottsága csupán annyit látott, hogy egy símaszkos férfi esernyőváznak látszó fegyverrel nem az urnák lezárását, hanem éppen is haladéktalan felnyitását követelte, ellentmondást nem tűrő, elváltoztatott hangon:
— Azonnal rakjanak minden lezárt borítékot a zsákomba! Különben itt vér folyik, patakokban — és a bizottság elnöke felé bökött.
Dr. Hajnali Levente Benő büntetlen előéletű, hajléktalan és nyugalmazott, egyetemi magántanárt a kétharmados többségben lévő, hét óra után odasereglett párttársak lefogták, és kedvesen kitessékelték a szavazó helyiségből.
*
Benő hosszabb időre szóló beutalót kapott egy jónevű fegyintézetbe, mert mint az napvilágot látott, a suttogó diplomácia berkeiben, ő tudóssága bélyegzőt készített egy termetes burgonyából a leendő, HOPP nevű párt logójával — ez egyebekben egy házatlan, mez nélküli csiga volt —, amit rá akart nyomni minden szavazócédulára, és beikszelni, hiszen az árkus papíroknak beillő íveken bőven akadt arra hely.
A vád ellene betörés, közokirat hamisítás, mások állampolgári jogainak megsértésére irányuló, fegyveres kísérlet elkövetése volt. A fegyvert és az alkalmi bélyegzőt az ítélőtábla bűnjelként lefoglalta.
Benő nem roppant össze. Sőt! Most már egzakt lakcímmel, azonnal szervezni kezdte a ROPP-ot és a FOPP-ot, ugyanis — tudatosan-e, vagy figyelmetlenségből —, a közügyektől elfelejtették eltiltani.
Legutóbbi módosítás: 2019.11.30. @ 13:22 :: Csillag Endre
