M. Laurens:
ELJÖVŐ IDŐK ELÉ
(replika* Pödör György: Voltidők nyomában c. versére)
Lesz idő,
mikor újra lesz dal, s hozzá költő,
nemcsak újramormolt silány szavak,
s lesz majd talán, ki pár ember-öltő
után feláll, s mocsártól elszakad.
Lesz idő,
mikor majd szárnyalva, önmagáról
ledobva terhét, dalra nyíl ajka.
Öröm tölti szívét szabadságtól,
a bűnös mocsarat hátrahagyva.
Lesz idő,
mikor az ég újra tiszta s kék lesz,
és szabadon szállnak a dallamok,
mindenki tiszta és őszinte lesz,
s a gonoszság tétlenül andalog.
Lesz idő,
mikor az Ember újra tanulja,
hogyan is óvhatja meg az Édent,
mire való a tudás hatalma,
s mekkora felelősség az Élet.
Lesz idő,
mikor lantján, ismét hittel játszhat,
s nem égeti majd gyalázat heve,
többé válik léte, mint csak látszat,
és nem lesz szíve haraggal tele.
Lesz idő,
mikor ismét csüggnek a szavakon,
feledve régi harci sebeket,
kardot győz le végre a bizalom,
s új dalra fakadhat a szeretet.
Lesz idő,
Mikor végre Új-Emberré érve,
nem kell már hazudni többé soha,
és nyíltan nézve egymás szemébe,
nem lesz titok, se parttalan vita.
Lesz idő,
mikor őszintévé válik minden,
s tisztán csengenek majd a verssorok,
s borzadva emlékezünk hitetlen’,
hogy egykoron rég, voltak oly korok:
Mikor volt idő,
hogy elvesztek sorsok s emberöltők,
hazug közöny épített gátakat,
mikor nyálas hangon szóltak költők,
sutba dobva hitet és szárnyakat.
Pest-Buda 2014. június 29.
(*replika(itt) = válasz)
