M.Laurens
MIÉRT HAGYTUK ?
Miért hagytuk, Uram,- kérlek, mondd meg nekem -,
Hogy az ember, embernek farkasa legyen.
Hogy éhezzen és haljon az, aki gyönge,
Megalázva emberségben meggyötörve.
Hogyan viseljük el most e gyalázatot:
A sárig görnyedt hátat s vak alázatot.
Mondd, hogyan nézünk majd bele a tükörbe,
Melynek képe igaz és nem holmi görbe?
Mondd, vajon mit tehetnénk önmagunik ellen,
Hogy ne torzuljon a valóság és jellem.
Hogy éhezők ne keljenek ismét útra,
Gyermekeink gyomra ne korogjon újra.
Mondd hát, Uram, Te még mindig hiszel bennünk?
Bennünk, kik téged tagadva elfeledtünk?
S kapunk e még vajon megbocsájtást érte,
Ha megalkuvásunk az élelem bére?
Mondd, Uram, lehetünk ettől még emberek,
– Kikben a hit apró szikrája szendereg -,
Ha nézzük véreink végső szenvedését,
Hogy étekért adja gyermekünk a vérét,
Télvíz idején megfagynak a szegények,
És szeretet helyett vak gyűlölet ébred?
Uram, Atyám, miért hagytuk – mondd meg nekem -,
Hogy ember az embernek farkasa legyen.
( Pest-Buda 2013. február 4.)
.
A verset előadja Kováts Péter _ Skorpió
.
Ez a vers megjelent Pete László válogatásában, a Corvin kiadó:
MAGYAROK VAGYUNK EURÓPÁBAN- című kötetében is.
