Te tudod milyen, mikor ujjbegyeidről ömlenek a szavak, a billentyűk dolgoznak,
mint télen a hókotrók, látom, amint betűk zöme monitorodra csap. Zuhognak
belőled, míg a végén mindig kisüt a Nap. Rám testált versépítő örömed ez.
Veszendő értékekből tülekednek rendíthetetlen, keresetlen fohásszá, feltűzni
jónak, hitnek, egyszerűségnek zászlaját. Bonyolít-e a kapott tudás, összeférni
ostobasággal? Pontosítasz. Jellegtelenségünket hanggá küzdve, de bennem
álomlovassá lesz a tett, valóságtól kapott elrugaszkodás. Állok csurom versben,
elkapott kis nyilak belőve szívembe. Magamba tartok. Az út göbös, el-el tűnő
sorsközös játékok alatt, megfulladsz-e, ha hozzád hű olvasókért itt maradsz?
Betűeső áztass, az isteni csendig ritkuljon bennem hős szavaidnak átvonulása.
Legutóbbi módosítás: 2014.07.13. @ 07:25 :: Marthi Anna
