Boldogságot szedtem, és mátkatálba tett ajándék ez, neked.
Ha első a szerelem, emlékeimben mind egyéniségek voltunk,
birtoklásban érve, magunkat jobban megtanultuk fegyelmezni,
fájdalmasan gyönyörű, múltával, gyökereivel örök földben kihajtó,
Istent megélő érzelem. Meséd átkon-bokron, mátkaságig érez.
Mesterem száll. Igaz. Ide játszik. Lelkedért viszont szeretni élek.
——————————————
Annyi szépség van benne, Anna… kár lenne ezt „felejteni”… viszont a szépség kevés… és relatív is… Szóval, ezen még van mit csiszolni… vagyis inkább… kiemelem mi az, ami „fogható”… ami e világi, földi…
Boldogságot szedtem, mátkatálba tett
ajándék ez, neked. Fájdalmasan gyönyörű,
múltával, gyökereivel örök földben kihajtó,
Istent megélő érzelem. Meséd átkon-bokron,
mátkaságig érez. Lelkedért szeretni élek.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Marthi Anna
