Marthi Anna : Sokadik bőrt

Oly régen szeretgettelek. Kinyíltam, ha tudok így, még lélegezhetek.

Tisztulási folyamat a bűnt leadni, mint meló után szokás a kulcsokat.

S bár nem jó szokás lemaradni, örülj, sokadik bőrt méregtelenítenek.

Minden pórusom érted. Felszaggattuk együtt a meghasonlás áldásos

sérüléseit. Szeretetet fogsz osztogatni, az időközben felgyűltet. Tudat.

Misszionárius csíny. Aki műveid közt alussza álmát, nem mulasztja el

felébreszteni elárvult babáját. De spirál körökön innen és túl, mégis

vizet prédikálok. Simogatni szeretne kezeimmel Isten. Eddig tűrtél,

minden bűnöd szétfoszlott, már nincsen.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.07.16. @ 21:29 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak