Izzadj ki mindent, mire szavad sincsen,
jöjjön belőled, mi beléd került;
nem patak életed, hanem medre –
kívül látszik az, ami legbelül.
Jó voltál sorsnak, hogy elviseljed,
felülről próbáltad, de nem sikerült.
Örülj a nyárnak, az izzadásnak,
télvíz idején minden helyre kerül.
Szomja vadaknak akkor is lesz majd,
vadnak hagyod így, mi vad volt egykoron –
ösztöneiddel óvatosan bírj,
fusson el mindaz, mit megfogalmazol.
Legutóbbi módosítás: 2014.07.21. @ 18:53 :: Petz György