Egymásért
Ködömben óvlak,
elrejtelek. Mosolyod
napjával éltetsz.
Kezek
Ujjaink át és
átfonják egymást. Acél
lánc nem erősebb!
Puha fény
Gyertyám világa
csorog arcodon. Látod?
A fényt könnyezed.
Távol
Messzeségből gyúrt
tested ködbe vész. Lelked
hiánya sajog.
Szerelmem ereje
Hegyet hordok el,
hogy újra lássam szemed
egy villanását.
Szeretlek
Csoda nem történt,
csak szeretlek, ugyanúgy,
ahogyan tegnap.
Titkos vágy
Lesem: mikor jössz?
Így jogtalan szerelmem
teljesül ma is.
Csókba hullva
Már eső hullott,
hideg. Ajkad forró volt,
megszűnt a világ.
A vén varjú
Kihűlő, ódon
tollamat pihétekkel
melengetem fel.
Féltelek
Féltelek! Beteg
szívemen fájdalomként
hasít az érzés.
Mosoly-emlék
Szemed mosolyát
tekintetembe zárva
örökké őrzöm!
Lányaimnak
Tükörben látod:
mosolyom szemetekbe
loptam örökre.
Láz
Ereimben vér
süvít, láz éget. Kezed
hűsére vágyom!
Rajtakapottan
Ajkam ajkadra
hajolt s a Hold lesett
a szemérmetlen.
Titkolt vágy
Az ég széléről
huncut csillag int, kacsint,
kalandra csábít.
Kétes éjszaka
Az éj lop tervet
fejembe, szertelent, és
– lehet – kinevet.
Álarc
Vidámság, humor,
vicc fedi lelkem, ráncát.
Ne lásd, ami fáj!
Hiányzol
A vak homályba
sírom nevedet! Kelek,
fekszem, nélküled.
Emesémnek
Tollam fekete
gyöngyöket sír a papírra.
Hiányod fáj így!
Vis vitalis
Mosolyod éltet,
erőt ad. Vajon kitart,
míg újra látlak?
Szöszmösz!
Szívem kihagyó
ritmusában írom le
a szót: Szeretlek!
Boszorkányszemek (Boglárkámnak)
Mint két kék tóba,
hullok szemed mélyébe.
csodás szédülés!
Ajándék
Mi jót tehettem,
hogy oly szépet kaptam az
Úrtól, mint te vagy?
Szemem világa
Vakká legyek, ha
éltem úgy kívánja, de
te vezess akkor!
Jönnek!
Ajtót lelket tár
ki a szeretet, mikor
gyermeked várod.
Lepketánc
Élted csak röpke
lepke röpte! Élj hát, mert
lehull a hímpor!
Elmúlás
A kor pora a
Perc. Idő szele játszik
Vele. Repíti!
Feltámad
Mikor szeretet
Nyílik emberi szívben
Jézus feltámad.
Vagyok
Vagyok, mint tölgy az
Erdőben – én, a magam
Természetében.
Rab
Vadmadarat ha
Kalitkába zársz, néma
Tollcsomó csupán!
Nemzedékek
Gyermekem sorsa
homlokom ránca. Ahogy
apámé voltam én.
Élet
Kezemből hűlt toll
kerengve hull a földre.
Éltem is ennyi!
Neked
Érted lélegzem,
szívem dobbanása vagy.
Csak veled élek.
Legutóbbi módosítás: 2019.11.12. @ 14:54 :: Placskó Lajos
