Erdei tó
Napnak tükröt tart,
s felszíne borzong, ha
szél simogatja.
Hajnal
Lobban a Nap. Már
messzire űzi az éj
rideg homályát.
Nézelődés
Szellő kél, nap süt,
ág rezdül, hangya fut el.
Én csak szemlélem.
Szellő
Víz tükre fodroz.
Hajad szemedbe lebben.
Moccan a lomb is.
Ködköpeny
A köd varázsol,
suttog a fényben. Ős-öreg
regéket mesél.
Augusztus
Csillagot hullat
bűvös éj. Tücsökhang a
ritmusa. Majd, csend.
Borúra derű
Felhő alól nap
fénye árad melegen.
Isten mosolyog.
Jön a vihar
Levél libben, gally
rezdül, ág hajlik, lomb sír,
zúg, zokog az erdő.
Szendergés
Éj-anyám csillag
mintás bársony leple rám
borul. Álomszép!
Hőség
Perzselt fű zizeg.
Reszket remeg a lég is,
mert tombol a nap.
Zápor
Perzselő hőség.
Mint a feltörő sóhaj
ered a zápor.
Június
Estike illat
lebben a szélben. Jöjj hát!
Csókom idéz meg !
Szellőrózsa
Szellőrózsa leng,
szirma kereng a szélben.
Alá hóként hull.
Nyáréj
Csak csillag ragyog.
Csalogány dala hív a
hűs szabadba.
Derengés
Pirkad a távol,
majd hűvöset lebben a
szellő. Napfényt vár.
Pirkad
Fényt idézőn éj
múlik. Ragyogást ígér
a pirók hangja.
Reggel van!
Felkel a nap, már
aranyujját nyújtja és
sugárral érint.
Hangulat
Madár dalol és
lomb susog, mégis a csend
az úr az erdőn!
Avarszag
Kesernyés avar
illata száll most az erdőre,
zivatar végén.
Széna
Fűillatot ont
a nyári lég. Meleg szél
hozza szobámba.
Nő már!
Tölgyerdő lehel
pára vattát. Nap szívja.
Nő már a gomba!
Villámlik
Morran a hegy, már
készül az útja nyári
viharnak. Zuhog!
Estike
Cseppnyi virágom
Oldja az éji homályt:
Estike illat!
Augusztus
Forró a lég még,
A haldokló nyár hangja:
Tücsök pirregés.
Hajnal s reggel
Holdezüst folyik
Napbíbor lángja pirkad,
Menekül az éj.
Szép napot!
Isten tenyerén
Meleget fénylik a Nap.
Újul az élet.
Holdfolyó
Holdfolyó önt fényt
a rétre. Színezüstöt
az éj kékjére.
Legutóbbi módosítás: 2019.11.12. @ 14:54 :: Placskó Lajos
