Placskó Lajos : Természet és pillanat… (haikuk)

Nyomtatás

Kérdés

Megállsz-e egy kő

előtt, hogy megsimítsd és

csodáld alakját?

Tavasz

Tavasz lábnyomán

fehér, sárga virágok

nyílnak. Csodálatos!

Tavaszvárás

Jöjj! Hints virágot

kint és bent a szívekbe,

örömet végre!

Szellőrózsa

Szellőrózsa leng,

szirma kereng a szélben.

Alá hóként hull.

Júniusi éjjel

Nyár pörzse hűl az

esti záporral. Frissít.

s a vágy lángja kél.

Lestem

Bagoly bújik a

fatörzshöz. Titokmadár.

Csendnek ad hangot.

Szép napot!

Isten tenyerén

meleget fénylik a Nap.

Újul az élet.

Tóparton

Vízszagú éjen

kezed kezembe rejtem,

loccsan a homály.

Jön a vihar

Levél libben, gally

rezdül, ág hajlik, lomb sír,

zúg, zokog az erdő.

Születés

Hajnali párát

lehel a hegy. Majd fölé

mint felhő lebben.

Hőség

Perzselt fű zizeg.

Reszket remeg a lég is,

mert tombol a nap.

Érik…

Súlyosan hajlik

az ág. Egy hajtáson hoz

öt málnaszemet.

Vén fám

Diófa áll a

perzselő napban és ont

illatos árnyat.

Pillanat

Mint egy illatos

pille hull le a földre

a rózsaszirom.

Elcsendesedve

Hátam vén fának

vetem. Arcom nap süti.

Lelkem Istené.

Vén fa

Kéregbőrén év

évre metsz ráncot. Százéves

varázsos táltos.

Famatuzsálem

Ó, mit láthatott?

Róla szellőbárd zeng dalt,

lomblant kíséri.

Ébredés

Hajnal vacog a

dermedő csendben, ködöt

lehel az erdő.

Oszlik a köd

Nap faragja ki

a ködből a tájat. Hegy

emeli fejét.

Hajnal s reggel

Holdezüst folyik

Nap bíborlángja pirkad,

menekül az éj.

Szürke…

Szürke köddel óv

a föld. Titkot rejteget:

kedvesem jön-e?

A pillanat

Párába burkolt

erdő. Fenséges szarvas

lép elő. Csodás!

Ég csapja…

Ég csapja csepeg,

kint megkoppan az eresz

Frissül a föld már!

Hajnal

Lobban a Nap. Már

messzire űzi az éj

rideg homályát.

Augusztus

Forró a lég még,

a haldokló nyár hangja:

tücsök pirregés.

Októberben

Dermed a hajnal.

dérgyöngyöket dajkál a

remegő fűszál.

Ősz

Őszi harmat hull.

Súlya alatt szakad a

gyöngyös pókháló.

Búcsúztató

A nyarat az ősz

száz színnel siratja. A

tél gyásza fehér.

Álmomban…

Álmomban őszi

tájra varrtam hópaplant.

Szunnyad már hegy, völgy.

November

Köddel terhes lég,

ólomszürke ég. A szél

a télről regél.

Téli hangok

Nyúl fut el, madár

reppen. Fákról hó potyog,

és a tél az úr.

A cser télen

Száraz ágon szél

zörget barna levelet.

Rideg téli hang!

Tél

Szélhangon jajong

az erdő. Riadtan várja

tavasz melegét.

Patak télen

Nem alszik a jég

alatt. Száz formát csillant s

fecsegve folyik.

Téli hangulat

Kénsárga lámpák

vetnek a hóra pásztát

fényfirka készült!

Múló kincs

Zúzmarakristály

csillog, ragyog, szikrát vet.

olvadó gyémánt.

Fagypont alatt

Roppan a hó és

Pattan a fákon az ág.

A fagy parancsol.

Panasz

Nincs rügy, nincs levél!

Sóhajt, nyögi az erdő.

Varjú felel: kár!

Téli kincs

Ablak loccsantja

aranyát a hóesés

ezüstjeire.

Gyász

Hóban gyászolt nap.

Fagymarokban az erdő.

Jeget síró fák.

Decemberi ékszer

Zúzmara csillan,
dermed a fákon. Múló
ékkő-ragyogás.

A tél szava

Hótiszta hangon

szólal a tél most. Dermedt

madarak félik.

Fagy úr

Ha roppan a hó,

félve riad a világ,

dermed az élet.

Alszik

Hóba lepett a

fagyteli éj. Csillagok

őrzik az álmát.

Havazik

Hó hull suhogva.

Fenyőrigók ülnek már

a dermedt fákon.

Emlék

Ó, gyertyalángok!

Ó, szerelmek! Égtek még?

Éltetek boldog?

Napkelte télen

Éj jege marta

táj színesen tündököl

újra, ha nap kél.