Egyeseknek felháborító, szégyen,
és rossz hírverés csak. A hivatal kényes.
Másoknak fájó látvány, túlélő show,
flaszteres földharc puszta létezésért.
Szelektív öröm, kuka-színkavalkád,
többször használatos ” hol volt-hol nem volt”
betevő falat, mint a gyermekmese.
Olajból elővarázsolt aranyhal.
Damaszt-abroszok, terrakottás gőgje,
terülj asztalkákról lehullott morzsák,
szétszóródva dús, fölös maradékok,
csalogatnak szagok, illatok, éhség,
lecsap, elhessenti a madarakat.
Szegényeknek kancsal gazdagság ez,
bélyeg-ütötte öröm kényszermunka.
Szem-izom-gyulladás, mely kukák mélyén
derengő fényben élet után kutat.
Élelmet, eltorzult lélegző cipót,
Isten testét, ami még megmenthető,
s elszórt rongyokat régi, s új divat szerint.
Félbehagyott mámort, széttört üvegben
egy-egy nyelet bort, melyben sír a nóta,
-betét-díj is jár- s romlott falatokba
mohó éhséget harap újra a száj.
Szabad préda itt a márka, a bóvli,
nem kell kezes se, ha mindenki jól jár.
S e föld ura tilt, mert adni nem képes,
feléli a mát, míg a jövőről papol.
Új jogot formál, a joghoz új törvényt,
bár tudja, bűnből csak bűnt szül a kényszer,
-Isten madarait így kergetik el-
míg sok a közöny és kevés a kenyér,
ha belepusztul, akkor is élni kell.
Legutóbbi módosítás: 2014.07.16. @ 09:04 :: Seres László