Szaporán ver a szív, a vér fortyog,
feszegeti benn börtöne falát.
Nem hatnak rá jeges aqua-kortyok,
pulzál az agy, tompul, omlik a gát.
Árnyékba dől lustán, friss sört vedel,
kiszáradt torkon fennakad a hab.
Szomjoltó korsóhad díszmenetel.
Pucérra lövell tűzkockát a nap.
Hőség és hűség csak szemfényvesztés,
míg a nyár hő-fokol, lóg a nyelved,
s a frász kiráz. De jön szeptember…és
mint egy álmot, ezt is elfelejted.
