Messze járok rég,
dalt suttog a szél.
Szem-pásztázta vidék:
Zivatar után felhő száll,
selyem füvek, hajló nád.
Alkonyodik, kísér a holdvilág.
Mögöttem marad,
fák árnyán a régi pad,
sok kedves pillanat.
Nézem, párás a táj,
– szemem törlöm –
rám nevet a Nyár.
Legutóbbi módosítás: 2014.07.08. @ 10:44 :: Sonkoly Éva