Sonkoly Éva : Játszom a színekkel

 

 

 

Eszembe jut forró nyárba’

az aranyló búzatábla,

meg a szalma színe,

ecset cseppek (…),

pontok, pettyek,

elkeni a képzelet.

 

Még egy próbálkozás:

 

Megfesteném arcodat,

színeket keresek.

Aranybarnát keverek

– a szemednek,

halványabban árnyalom

napsütötte bőrödet.

 

Hol találok ezüst-fehéret

hajad színének, emlékszem

nemrég, ujjaim közt ragyogott.

Csaknem kész a kép,

még kellene két mozdulat,

ajkad szegletén a kis mosolynak.

 

Próbálgatom, nem áll össze az egész,

csak hangulat volt, meg játék.

 

Legutóbbi módosítás: 2014.07.24. @ 17:41 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 582 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"