Eszembe jut forró nyárba’
az aranyló búzatábla,
meg a szalma színe,
ecset cseppek (…),
pontok, pettyek,
elkeni a képzelet.
Még egy próbálkozás:
Megfesteném arcodat,
színeket keresek.
Aranybarnát keverek
– a szemednek,
halványabban árnyalom
napsütötte bőrödet.
Hol találok ezüst-fehéret
hajad színének, emlékszem
nemrég, ujjaim közt ragyogott.
Csaknem kész a kép,
még kellene két mozdulat,
ajkad szegletén a kis mosolynak.
Próbálgatom, nem áll össze az egész,
csak hangulat volt, meg játék.
Legutóbbi módosítás: 2014.07.24. @ 17:41 :: Sonkoly Éva