Szikrázó csillagok
ezüst fénye nyugtat,
elcsitul most bennem
a zúgó indulat.
Párás tekintettel
nézek fel az égre,
sötét bársonyában
megbújhatok végre.
A távolság repít,
viszi nehéz lelkem,
de a csillag-ösvény
fényét adja nekem:
hogy ragyogjak én is,
szórjam szét sugaram,
szikrázzon köveken,
jelezve az utam;
és amerre megyek,
ne fájjon az élet:
nyújtsam át a szép szót,
azt, mi emberré tett.
Legutóbbi módosítás: 2014.07.30. @ 19:11 :: Szepesi Zsuzsanna