Szepesi Zsuzsanna : Hiszem a jót…

Nyomtatás

Mint vihar előtt a madarak
– gubbasztanak, némák maradnak -,
lelkemben oly töretlen a csend,
várakozón ül benne a rend:
felbolygatja-e vad zivatar,
kikezdi-e hitványul a tar
lelkű irigység, hisz nincs gátja,
vak a jóságra, meg nem látja
az emberit. A tüze éget,
elemészt mindenféle szépet;
pusztító zsarát, nem melegít,
mert hiányzik belőle a hit
– bölccsé avató mély nyugalma -.
Csak jónak örök a hatalma,
várok hát, töretlen hittel még,
s tudom, nem enyém a veszteség!