Szilágyi Hajni - Lumen : átirat

 

 

átírtalak

istennek világnak

pokollá múlttá

hazug világ hazug szavak

földig hajló árnyak alatt

nyirkos avarban sír a nap

 

fekete zaj fekete felhő

keserű esőszag

hiába nyár zuhog szakad

odakint idebent

száműzött gondolat

két part közt telihold

élet

kép

délibáb

szivárvány kötélhíd

ön

törvény

zuhanás

 

( készítem a leltárt )

 

a kispárnán fércelt álmok

egy kettő három

reccsen az ég hullámzik az éj

ne kiabálj

sarokban alszik a nyár

nem viheted

 

két idegen arc egy elhazudott életben

a keret ütött kopott

a mosoly már rég elmosódott

tied lehet

összegyűrt szavak a szemetesben

kettétépett évek igen nem

összedőlt templom

romok alatt egyszer volt

hol nem volt

ima isten csend

morzsa a kézben

éhes a reggel

a nincs és a semmi közt

valami lebegő kegyelem

 

kifolyt tinta az asztalon

pont pont vesszőcske

befejezetlen levelek

ön

élet

rajz

lendül a kéz

vád

irat

ákom-bákom foltok a szíven

 

hallgass most én beszélek

 

végtelen küzdelem harc háború

pokol menny por és hamu

felsíró csend az éjszaka zajában

felejtsd el mintha nem is lenne

nem viheted

 

lyukas égbolt rongyos felhők

egy csorba tányérarcú hold

ásó kapa nagyharang

néhány magányos csillag

neked adom

 

felolvadt ígéretek a hűtőben

szavatosságuk lejárt

viheted tied lehet

tompa ütés dobbanás

( az a zaj nem én vagyok )

túlhordott idő a falon

felesleges kacat lom

mind mind kidobható

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:14 :: Szilágyi Hajni - Lumen
Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 0 Írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"