Károly rettenetesen gátlásosnak született. Már azon a napon, a kezdet kezdetén is bizonytalanul kanyarodott ki a szülőcsatornából. Végül csak kijött!
Gyermekkora is hasonlóan telt, bár nem érezte nagyon, mert szülei meleg védőburokkal vették körül, és sehová sem engedték egyedül. A felnövés sem ment könnyen, hiszen szinte minden mondatáért újra és újra meg kellett küzdenie.
Egy napon találkozott egy még nála is gátlásosabb emberrel, egy kicsit kövérkés fiúval, aki szegény, ráadásul még bicegett is. Megkérdezte tőle hetykén:
— Hogy vagy?
Választ nem kapott, csak valami dadogásfélét hallott.
Otthon belenézett a tükörbe, és megkérdezte magától:
— Hogy vagy?
Bátor választ kapott:
— Egész jól, köszönöm!
Azóta gátlástalan.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:29 :: Vajdics Krisztina
