Aznapi kakaónk régen hidegre hűlt,
nem eresztettelek… Ma gyötör hiányod,
csak lassan oldódik a görcs. mi rám feszült,
nehezen élem a magány-világot.
Őszködök terülnek odakünn a rétre,
már nem érkezel… Valaha a szemedben
ragyogott a föld összes fekete érce,
fénye mind az enyém volt… rég eltemettem.
Átjár a teljességből kimetszett érzés,
nem álmodnak egy veled-jövőt az álmok,
lelkembe vésődött a nem jössz többé, és
mégis, fáj elfogadni az igazságot.
(Kép: Thorma János – Ősz Nagybányán )
Legutóbbi módosítás: 2014.08.27. @ 18:12 :: Bakos Erika