Amikor kiléptem a gondosan bezárt ajtón, és fejemet megütöttem, megütközve tapasztaltam, hogy egy következetes követ követ egy következetlen követ. A kő ugyan a kövön maradt, ám a következetes követ nem hátrált meg, így is követte.
A kő viszont nem menekült. Sziklaszilárdan nyugodott a helyén, bár nem is sejtette, hogy társai társaságában, biztonságos területen van. Ezt is — hogy egyáltalán v a n — csak nemrégiben kezdte tudatosítani bensőjében. Inkább csak hitt benne, mintsem tudta, mégis elég erőt érzett magában, hogy elviselje a támadólag fellépő következetes követ jelenlétét.
A követ egyre kisebb koncentrikus körökben követte őt, majd elgondolkodva megállt előtte. Semmiben sem volt bizonyos; a kő álláspontját pedig nem tudta megérteni. Izgatottsága nőttön-nőtt, mígnem egy hirtelen mozdulattal belerúgott a kőbe.
A kő szinte hangtalanul repült fel, és többé nem esett vissza társai közé.
A követ megbékélt, és lassan, de már cseppet sem tétován indult útjára.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:31 :: Bogár Gábor
