Böröczki Mihály - Mityka : Fogasozás

Nyomtatás

FOGASOZÁS

Az én kezem egy fél világot szét szórt,

hogy ne babráljam, egy szó is elég volt,

s a vasfogak kiéleződött rendje,

mint súlyos féltés, úgy ügyelt kezemre,

s hogy körületét semmi baj ne érje,

a szomszéd gonddal nyögte a szekérre,

a szántás darabos volt, gurba-görbe,

nagy, hegyes vasak szúródtak a földbe,

s a vaskarom a rögökbe fogódzva,

csak törte, nyúzta, zúzta porhanyósra,

a két tehén feszülve, dűlve húzta,

és billegőzve fordulóztak újba,

a dologtevés ráizzadt a Napra,

ki fáradt jobban, tehén, vagy a gazda,

ez aprósággal amúgy sem törődtek,

csak lesték frissült színeit a földnek,

ott erősültem, s ügyelőn magamra,

fölkászálódhattam súlyként a vasra,

csak ültem, hantnyi zajba lógó csönddel,

s az egész határ tele volt örömmel,

ma gépek húzzák, elveszett a kedve,

de nekem most is tehenes gereblye.