A zene tartalmas függönye mögött elhalnak a szavak…
Kép: Delacasse Bencze Erzsébet: Bíborfényben- üvegfestmény
Lassan lepergeti ritmusát a nyár,
narancsszegélyú felhőkön nyugszik,
szelíd hangon búg, mint gordonkán a húr,
valamit súg még, aztán tovább áll…
Zöld köpenyét levedli, félreteszi,
és megadón hagyja, hogy a vörös és narancs
kitakarja belőle az utolsó reménysugarat…
Vigasztalásul néhányszor megcirógat,
– szívemben lágyuló dallam – ,
fakult fodra meg-megrebben.
Hangjegyek futnak át homlokom felett,
táncra perdülnek a tarka fellegekkel,
és a Hold ezüstjén megpihennek.
Vágyamból kifakaszt egy gondolatot,
s hömpölygő áradattal nekilódul…
Miután a cselló nem jajong,
lelkemben tovább zsong,
majd csöndet ér a fészket rakó remény. –
Varázsló, vagy gyilkos-e a vonó,
ha megöli a nyarat,
és elhúzza nótánkat az
őszi, bágyadt muzsikaszó?
Csitt! Csak csendesen!
Az ősz közeleg…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: D. Bencze Erzsébet
