Hódoltam neked s te viszonzod, viszonzod…
Túl hamar elérve ketten a csúcspontot,
Nincs tovább innen már csak lejtő, csak lejtő…
Túlcsordulsz bennem, és így lettél ijesztő.
S tovább áll gondolat, vándorol másra át…
Van kinek megadnék minden szép éjszakát…
Sok vagyok… Mit tettem? Mi voltál, az lettem,
Én vagyok, ijesztek, neki én nem kellek.
Mindig lesz én nekem, ha nem is te, ki sok…
Menekvésemre, ha kell, mindig lesz kis ok.
Én pedig mindig egy másiknak hódolok…
Te vagyok, te vagyok, ha nemis akarok.
Legutóbbi módosítás: 2014.08.22. @ 13:48 :: Furuglyás René