Azt mondják, ma már nem puffoghatok. Ilyen szót nem ismer a Magyar Tudományos Akadémia. Nem ismerte már A MAGYAR HELYESÍRÁS SZABÁLYAI Tizenegyedik kiadása sem 1986-ban.
Pufoghatok, puffanhatok – ha leesek, és felpuffadhat az arcom a begyulladt foggyökeremtől.
De nem puffoghatok. (Csak a puffogó vipera tarthatta meg jogát a puffogáshoz.)
Hűtlen lettem hozzád helyesiras.mta.hu, vedd tudomásul, hogy van, aki még manapság is puffog!
A wikiszótár megkegyelmez nekem, még példamondatokat is mutat:
– Hadd puffogtassák el puskapoukat!
…a duda nyekegte a nótáját, a vert asztal puffogott; s a kápolna oltára előtt kiterjesztett karokkal…
– Mi… mi… – puffogott Colos, mint egy lyukas játékpuska.
És még egy pár idézettel simogat: puffogj csak puffogj.
A „Népszótár” is ismeri még a szót:
puffog – dohog, durcáskodik, duzzog (Hát erre gondoltam, én, az őskövület!)
És leltem még:
puffog, buffog – megharagszik, emiatt dúl-fúl ÚMTsz (pufog). Általános népi szó és hangalakváltozata.
forrás: Székely-magyar szótár – szekelymagyar.transindex.ro
És a legszebb, legjobban nekem tetsző Pais Dezső írása! Elolvasása után úgy érzem, szívesen puffognék még pár száz évig…
Pais Dezső: Puha, puffan, páhol.
Puha, puffan, páhol.
MIKLOSICH a puha szót a halitus, hauch jelentésű pih és a pluma tenuis, flaum jelentésű pih szavakkal együtt a feltételezett ó-szláv pyh, új-szl. pih halitus, cs. puch flaum szavakból származtatja (vö. Nyr. XI, 365—6). Ezt a magyarázatot HALÁSZ IGNÁC: Nyr. X, 351 “»Visszahódított« magyar szók” c. dolgozatában nem fogadja el. Azt mondja, hogy a puha inkább a tót puchi-val vethető össze, amely nőnemű pucha alakjában teljesen megegyezik a magyar szóval. HALÁSZ azonban hangsúlyozza, hogy a puha szláv eredete ennek ellenére sem bizonyos és inkább hajlik BUDENZ felé, aki finnugor eredetűnek tartja a szót. A MUSz. 446—7 szerint ui. a m. puha csak fogalomtársulásnál fogva fejezi ki a lágy-at és első jelentése pohadt, tumidus volt. BUDENZ, MUSz. 440—1 a pohos, pohók és a pofa, pofók szavaknál szintén a duzzadt, tumidus jelentésre megy vissza és 441—2 a poffad ~ puffad (pöffed) szavakhoz kapcsolja őket. Mindezek alapjául pedig ugor psng-, psg- (m. poh-) tumere tövet jelöl meg, amelyhez rokonnyelvi megfelelőkre is hivatkozik. Ennek igei származéka (nomen verbaleja) szerinte a *puhajs > puha. HALÁSZ: Nyr. XVIII, 215 visszatérve a puha szóra, annak a valószínű ségét pedzi, hogy a tót puchy a magyarból való. BUDENZ magyarázatához csatlakozik SZEREMLEY CSÁSZÁR LORÁND: Nyr. XXV, 163.
Arra akarok itt rámutatni, hogy BUDENZnak és HALÁSZnak igazuk volt, amikor a puha szót eredetinek tartották.
Tekintsük át a következő szócsoportokat:
A. I. puffan [1. hangról, 2. esésről] : püffen [esésről] | puffant [hangról] NySz. pufog ~ puffog [1. hangról], 2.dörmög, haragszik: püfög szaggatottan, visszafojtva sír: pöfög | puffad mérgelődik magában | puffaszkodik duzzog.
A.II. pufol ütlegel: püföl; ö s s z e-pufol összeüt, összetákol (egy adat Zala megyéből, ahonnan, közelebbről Zalaegerszegről, magam is ismerem) | pufál püföl | puflag ütleg ; puflagol ütlegel | pufákol ~ pufátol ~ pufánkol ütlegel. — Vö. bufol, bufál, bufog, buffan, buffant (EtSz. I, 552): dufál, duffan, duffant stb.
A. III. puffad (f e l-) NySz.: poffad, k i-, m e g-poffad, poffadás NySz.: püffed (f e l-) ~ pöffed (fe l-) NySz. | puffadék tumor NySz.: pöffedék NySz.: pöfeteg NySz. | puffadoz (e l-) NySz.: pöffedező dagadozó | puffaszt (f e l-) NySz.: püffeszt~pöffeszt | puffan (f e l-) NySz. | puffancs.
A. IV. pufa~pofa C.-ból; pof-on Czegl: MM. 189-ből NySz.; pofoz (m e g-) Czegl.: Japh. 104-ből NySz.; pofáz Pázm: Préd. 1082-ből NySz.| pofos pufók | pufók ~ pofók: püfők | pufi pufók | pufli ua. | pofit, pufatos ~ pofitos ~ pofotyos ua. | pufál zabál.
B. I. puhan puffan | puhant ~ puhint puffant (pl. ágyúval, puskával) | puhantós hang mély, dörmögő? | puhog puffog | puhatag pöfeteg-gomba, lycoperdon bovista.
B. II. puhol 1. püföl, 2. porol 3. puhít (párnát, derékaljat, almát ü t ö g e t é s s e l ; e l-puhol elver, elpüföl ; k i-puhol 1. kiporol, 2. megpuhít (párnát, úgy hogy a szalmát benne ü t ö g e t é s s e l összetöri ; m e g-puhol megpuhít ; f e l-puhol fölpuhít (párnát, derekaljat | m e g-puhingál megver, eldönget | c s u h é-puhé ~ c s i h é-puhé ~ c s i h i-puhi ütés-verés | m e g-puhudik megpuhul | puhogó elérett, szotyogós, túlságosan leves | puhongós puha, puffadós | puhos korhadt.
B. III. poháll dagaszt (kenyértésztát) | pohaszt 1.pohosít, pohossá, tesz, 2.dagaszt | púhos ~ pohos: pöhös | pohók potrohos, pohos CzF.
A felsorolt szócsoportok jelentéskörét tehát így jelezhetjük:
A. puf- B. puh-
I. 1. hang, 2. hang
esés 1. ütés-verés, 2. kevéssé szilárd halmazállapot —az 1.és
II. ütés-verés 2. keveredve is
III. duzzadt alak
IV. duzzadt alak
Az összeállítás szerint a két tő: puf- és puh- családja alak és jelentés tekintetében egyaránt közösséget mutat egymással. A hang, amelyre vonatkoznak, olyan, amilyen p u h a vagy d u z z a d t ü t ő d é s énél vagy e s é s é nél támad. Az ü t é s meg a hangja közt keletkező kapcsolatra például hozhatjuk fel, hogy döng mellett szintén van e l-dönget elver. A hangot, illetőleg ütést jelentő szó pedig egész természetesen válhatott az ü t é s-v e r é s előidézte alaknak vagy h a l m a z á l l a p o tnak is a kifejezőjévé. Így előzhette meg a pufogó, puffanó értelem a mostani puha jelentést a puh- tő származékainál, köztük a puhá-nál. A puha szóra tulajdonnévi adatot 1438-tól ismerünk (OklSz.), köznévit C.-tól, még pedig malacus mollis jelentéssel (puhán, puháskodik, puhaság, puhaszt, puhít, puhogat, puhul, puhatol, puhatolódik NySz.).
A pofa és puha képzés szempontjából olyan viszonyban állhat a puf-~ pof-, illetőleg a puh-tővel, mint pl. a fita ~ finta a fit- (fitul, fitos, fintor) vagy a potya a poty- (potyog, potyol, potyó, potyor) tővel (vö. PAIS, A fitul, finta szócsalád. MNy. XI, 357). Az -a lehetett denominalis deminutiv képző, lehetett azonban deverbalis igenévképző is, ami különben alapjában egyremegy (vö. PAIS: MNy. XXII, 135 a s e s e-susa szóról).
A hangutánzó puf- ~ pof– tőhöz a pufók ~ pofók esetében -ók kicsinyítő (nagyító) képző járult, a puh-~ poh- pedig a puhos~ pohos-nál közvetlenül vette fel az -s melléknévképzőt.
A tárgyalt szavak rokonságába tartozik a páhol, illetőleg e l-páhol ige is. A páh- tő — azt gondolom — lehet a puh-~ poh– hangutánzó hosszúhangzós változata. És ide tartozhatik egy helynév is, aminek a vizsgálata adta tulajdonképen az ösztönzést az előző szócsoportok vizsgálatára.
Zala megyében Keszthely közelében van A l s ó- és F e l s ő-Páhok. Ennek felel meg:
1259: Terra castri Zaladiensis Paah in qua castrenses p e l l i p a r i residebant; 1289: Tres ville Phah [?] nuncup.; 1324, 1328, 1382: Poss. Paah; 1340: Nogpah; 1340: Huzzyvpah; 1354: Poss. Scenthanduryaspaha, B e u rpah; 1354: Bodugazunpaha; 1368: Huzziupah, Zent-Andraspah, B o rpah; 1369: Huzyupah al. nom. B e u rpah, Zenchandreaspah, Bodugazzonpaha; Felpah al. nom. Nemethpah; 1419: Poss. Hozyupah al. nom. Nemetpah et Zent Andraspah; 1430: Kyralfyapah et Hwziupah; 1479: Bodogazonpahya (CSÁNKI III, 91).
Eszerint régen több Páh volt és ma is van kettő. Így aztán érthető, hogy a mai nyelvben a többesszámi Páhok forma merevedett meg (vö. Nyr. XIII, 5, 122, XXII, 374).
A fentebbi adatok közül az elsőben (1259.) azt olvassuk, hogy a helységben eredetileg “c a s t r e n s e s p e l l i p a r i” azaz t i m á r foglalkozású várnépek laktak. Ennek egyébként az 1354, 1368, 1369-ben említett B ő r-páh névben szintén nyoma maradt. A timármesterséghez, a cserzővargasághoz tartozik a bőrnek v í z b e n való kallózása, ványolása. Ez a bőr ü t ö g e t é s é v e l, v e r d e s é s é v e l történik (l. Pallas Nagy Lexicona IV, 692), tehát olyanféle művelet, amelyet joggal nevezhettek el a páhol, e l-páhol igével. Így gondolom én, hogy a Páh helynév a páhol igének páh– alapszavából származott, amely mint hangutánzó igenévszó önállóan is élhetett, és a bőrkészítés műveleténél az egyik mozzanat műszavává lehetett. Hogy pedig a timártelep épen ezen a helyen alakult, annak is megvolt az oka : az 1328-ban említett “palus s a a r Hwzys a a r nominata” és a “locus vulgariter H e w y z dictus” (a mai Hévíz! — CSÁNKI i. h.), amely különösen alkalmas volt a bőr áztatására.
Mátyás korában és 1504-ben merül fel Pah in com. Albensi sedis Zolt; a mai Páhi puszta felel meg neki Kiskőrös és Izsák között a koloni tó közelében (CSÁNKI III, 341).
Pais Dezső
Ahol a köznyelvtől eltérő adatoknál nincs forrásjelzés, ott a MTsz.-ból idézünk.
Ehhez tartozik puhancs kisbéres, ostoros hevesmegyei tájszó CzF.; vö. pukkancs MIsz.
Vö. SIMONYI, TMNy. 385 és Nyr. XLII, 477. — Nb. még buhu- vagy puhu-b a g o 1y EtSz. I, 559.
forrás:
http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/eforras/tananyag/nyelveszet/puha_puffan_pahol.pdf
Legutóbbi módosítás: 2019.11.19. @ 09:16 :: H.Pulai Éva
