Sivító hang követi gyatra lépteinket,
erősebbé válnak lábnyomaink,
még többen járják ismeretlen utunkat,
mint azt valaha is mertük volna hinni.
Elviselni a zajt, csak a belenyugvók tudják,
mi a csendre esküdtünk föl,
az éj csendjére, mi nem haszonból zendül,
csak megremeg, ha gát szakad a rendjére.
A tavaszi szél valami könnyedséget sugall,
megszabadultunk a diktatúra dalától,
pedig az elmében a gondolat alulmaradt;
a gondolat kell, hogy a szép elmében
felülemelkedjék.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:26 :: Horváth Nóra
