Lassul életem ritmusa,
szívem lusta, lassan ver,
néha hirtelen megáll.
Elveszítem eszméletem,
fekszem némán, mikor
föleszmélek, folytatom,
mintha misem történt
volna: megszoktam már,
együtt élek a halál kísértésével,
de nem adom könnyen
az életem, kútba nézek,
s meglátom bizonytalan
jövőmet.
Időm lenne még, az idő
nem sürget, az idő és a föld
nyújt nekem kegyelmet.
Ha mégis fogytán az erőm,
s küzdeni nem tudok,
lehajtom fejem, de nem
adom meg magam,
Hadészhez fordulok:
zárja be a kaput odalent,
s én kívül maradok.
